Címlap

Alapítvány

Határtalanul

Pénziránytű

Vízdij

Kada Elek élete

Kecskemétet - még a történelmi Magyarország viszonylatában is igen gyakran az ország legjelentősebb városai közé sorolták, mivel mezőgazdaságunknak régi időktől fogva egyik kiemelkedő fontosságú centruma itt helyezkedett el. Művelődése, építészete azonban lemaradt sok más város mögött. Beszédes adat: a város gyönyörű templomai mellett - 1848-ig csak három emeletes épülettel dicsekedhetett.

A magyar történelem első, igazán jelentősen modernizációs időszakának, a dualizmusnak eredményei is csak 1867 után pár évtizeddel jelentkeznek.

A múlt század utolsó évtizedei jelentős fejlődést eredményeztek, kialakították Kecskemét főterét. A 90-es években megkezdődött a város jellegzetesen szecessziós képének megformálása, Lechner Ödön alkotásával, a városházával. A városfejlődést olyan kiemelkedő várospolitikusok, mint például Lestár Péter irányították.

Ekkor Kecskemét Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye és a Duna-Tisza köze jelentős gazdasági központja volt, 67 ezer lakosával, évi mintegy ötmillió korona értékű, háromezer vagon és háromszázezer mázsa mennyiségű gyümölcs, zöldség, bor és főzelékféle exportjával.

A város fejlődésének kiemelkedő képviselőinek művét folytatta Kada Elek (1852-1913) polgármester, iskolánk névadója.

Kada Elek Kecskeméten született 1852. május 2-án. Édesapja Kada Endre, Kecskeméten nagy tekintélynek örvendő orvos volt. Középiskolai tanulmányai a kecskeméti Római Katolikus főgimnáziumban végezte. Utána jogi tanulmányokat folytatott a kecskeméti és a pozsonyi jogakadémián. Joggyakorlatát a fővárosban kezdte - mint fogalmazó - 1875-ben ügyvédi vizsgát tett és visszatért Kecskemétre.

1876-ban megnősült: feleségül vette Ferenczy Augusztát, aki unokahúga volt Erzsébet királynő kedvelt felolvasónőjének, Ferenczy Idának.

Miután hazatért, bekapcsolódott a város közéletébe. Az akkor igen szétforgácsolt állapotban lévő 48-az Függetlenségi pártot szervezte újjá; "vezérbizottságot" hozott létre, amelynek segítségével sikerült érvényre juttatni a generációváltást a pártban. A párt vezetői közé tartoztak - Kada Elek mellett - Bagi László, Szokolay Mihály, Török Árpád, Moskó József, dr. Bagi Béla, Németh Ödön, Mádi János, Bódogh Lajos és Szabó Mihály.

Következetes munkájának eredményeként a város törvényhatóságában többségre jutott a Függetlenségi Párt. Néhány év múlva olyan népszerűséget szerzett, hogy 1878-ban Kecskemét II. választókerületében országgyűlési képviselővé választották. ő volt a város első függetlenségi képviselője. Mandátumát két cikluson keresztül töltötte be, ugyanis 1881-ben - az újabb képviselőválasztás alkalmával - mindkét kerületben a Függetlenségi Párt diadalmaskodott; az első kerületben Szilády Lajos, a második kerületben pedig, Kada Elek lett a képviselő, 119 szótöbbséggel. Néprajzi érdeklődése - sokoldalú elfoglaltsága mellett is - már ekkor megmutatkozott: érdekelte az alföldi puszta, a pásztorok élete: sokszor élt közöttük, innen merítve élményeket műveihez.

1884-ben letette a vasúti szakvizsgákat, s mivel az Osztrák-Magyar Vasúttársaság a magyar vonalak irányítására külön igazgatóságot állított fel, e társaság alkalmazásába lépett 1885-ben.

1891-ben Baross Gábor miniszter a magyar vonalakat megváltotta az állam számára. Kada Elek a MÁV alkalmazásába került, mint a jogügyi szakosztály főnöke.

Ekkor Pesten lakott. Cikkeket jelentetett meg a Vasárnapi Újságban, az Ország Világban. Sikerrel játszották a színházak a "Helyre asszony" című népszínművét. 1895-ben bekapcsolódott az egyházpolitikai vitába: Mekerle Sándor miniszterelnök, Csáky Albin kultuszminiszter, Szilágyi Dezső igazságügy miniszter felkérésére népi hangvételű röplapot írt a kormány álláspontjának népszerűsítésére.

1897-ben a város törvényhatósága egyhangúlag polgármesterré választotta. Vele új szellem költözött az akkor megépült Városháza falai közé. 1897. január 28-án a törvényhatóság előtti székfoglaló beszédében a következőket mondta:

"Nem a címet köszönöm meg, amit adtak, hanem azt, hogy alkalmat adtak arra, hogy szülővárosomba visszatérhettem, s férfikorom delén összes erőmet szülővárosom szolgálatába bocsáthatom."

 Ezután kezdte el azon alkotásainak sorozatát, melyekkel beírta nevét a város történetében.

 Fekete István, akkori helyettes polgármesterrel és pénzügyi tanácsossal együtt azon munkálkodtak, hogy stabilizálják a város pénzügyeit. Ennek megfelelően a bevételeket évi 80 ezer koronáról 200 ezer koronára emelte. Átszervezte a javadalmi hivatalt és annak működését, ezáltal újabb 100 ezer koronával növelte a város bevételét.

Rendkívül eredeti és célszerű földbirtok-politikába kezdett: értékesítette a város pusztaszeri birtokait, ugyanakkor közelebb új területeket szerzett: 5300 holdat Szentkirály- Bugacon, 3600-at Baracson, 11500 holdat pedig, Szentlőrincen. Megkezdte a későbbiekben igazolt és bevált parcellázási és telepítési tevékenységet is.

Kecskemét környékén új településeket hozott létre: Árpádszállás, Monostor, Hetény, Kadafalva és Szikra.

Politikája, ötletgazdag lendülete nyomán átalakult városunk: nagy parasztfaluból városias jellegű településsé.

A Katona sétány akácdombos berkei helyén szép parkot létesített, hogy a nyári estéken itt pihenhesse ki magát a nép. Szomszédságában, a régi református temető helyén a Népligetet alkotta meg, ahol a gyerekek is eltölthették idejüket, a felnőttek teniszezhettek, korcsolyázhattak és szórakozhattak az ugyancsak általa építtetett Városi Vigadóban.

A kor követelménye volt a villanyvilágítás, a vízvezeték, a csatornázás kiépítése is, amely szintén az ő műve volt. Kezdeményezésére kinyitották Kecskemét legszebb útját, a Rákóczi utat, közepén egy üdítő sétánnyal.

Befejeződött a város szecessziós karakterének kialakítása, a Mende Valér által tervezett Újkollégiummal és Márkus Géza alkotásával, a Cifrapalotával. Városunk új szerkezetét vázolta fel az általa beterjesztett szabályozási terv.

Polgármestersége alatt művészi értékekben is gazdagodott a város. 1906-ban avatta fel a főtéren Telcs Ede művét, Kossuth Lajos szobrát. Avató beszédében kifejeződött a magyar múlt iránti elkötelezettsége, ugyanakkor megcsillant szónoki tehetsége is:

"Itt, ahol ma Kossuth Lajos néma érc szobra áll - mondta - ötvennyolc éve az élő Kossuth gyújtó hangját hallhattátok... erre a gyújtó szóra ragadtátok kézbe ekkor ugyanazt a zászlót."

 Figyelme kiterjedt az oktatás és a művelődés területeire is. Előkészítette a múzeum, a könyvtár építését, valamint a zenei iskola és a városi mozgóképszínház létrehozásának tervét is.

Megvalósította a siket-némák intézetét, a városi tébolydát, államosította a polgári leányiskolát és számtalan pusztai, városi elemi iskolát hozott létre. Kezdeményezésére Miklóstelepen a földművelésügyi miniszter szőlőmunkás tanfolyamot szervezett, s a gazdasági tanítóképzést is beindították.

1910-ben iskolánk elődjét a városi felsőkereskedelmi iskolát hozta létre a város támogatásával.

Szociális érzékét mutatja az 1911-es földrengés utáni aktív, segítőkész tevékenysége, amelynek betudható az, hogy a város e csapást gyorsan heverte ki.

A Rákóczi úton az ipari munkások számára úgynevezett: "Gorkij lakásokat" akart építtetni. Polgármestersége alatt épült fel az új honvédlaktanya, az Erzsébet laktanya, a katonai kórház és a városi kórház. Időközben fejlődött a vasút érhálózata is, elkészült a lajosmizse-kerekegyházi, és megindult a halasi vonal kiépítése is.

Sokoldalú egyéniségét az is bizonyítja, hogy a rendkívül megterhelő várospolitikai tevékenysége mellett, régészeti ásatásokat is folytatott, megszervezte a múzeumot, és a városi gyűjteményt is bővítette.

Régészeti munkássága eredményeként fény derült a város történetének őskori, népvándorlás kori múltjának "homályos" pontjaira. Eredményeit rendszeresen publikálta a kecskeméti sajtóban.

Ismert volt irodalmi alkotásairól is: sikereket ért el a "Helyre asszony" című népszínművével a "Tárogató" című darabjával a "Darázs mérge" című regényével.

Tudományos publikációinak sorából érdemes kiemelni A vasutak keletkezése és fejlődése, valamint a Magyar Történelmi Album című munkáit.

Szerette volna befejezni az általa beindított városi pályaudvar építését is, de a végzet közbeszólt.

1912 folyamán már többször szélhűdés érte. Az első csapást még ki tudta heverni Abbáziában. 1913. június 22-én érte az utolsó sokk, amely vasárnap reggeltől kedd estig (június 24.) ágyhoz kötötte. A kecskeméti sajtó aggódó figyelemmel kísérte haláltusáját.

Halálakor a Kecskeméti Lapok a következőképpen írt:

"Hunyt szemekkel, eszméletlenül, vasárnap reggel óta mozdulatlanságban fekszik a fényes elme. Állunk megrendülten, lesújtva s megilletődve nézzük az idő homokjában, mint perdül le az egyik porszem a másik után... Egész élete csupa munka, fáradozás volt a város javára... Egy kiváló magyarral megint kevesebb... hozzáfoghatót mindenidőben alig találhattok egyet is."

 Iskolánk 1913-as évkönyve a következő nekrológot tette közzé:

"Június 24-én este, a Szentiváni tüzek kigyulladásának idején hunyt el, szállott el tőlünk polgármesterünk nagy szelleme. Az őt gyászoló sok ember és intézmény között helyet kér a mi intézetünk is. Mi is éreztük rendkívüli erélyének minden ügyre, intézményre kiterjedő gondos figyelmének áldásos hatását. Ott munkált iskolánk megalapításánál, s az ő gondossága megadta a kisded intézménynek a nyugodt kifejlődés eszközeit. Mi is az emlékezés virágait hintjük sírjára, és áldást mindunk nagy emlékére."

 A város is megemlékezett polgármesteréről. Június 26-i temetésen az ipari munkásság munkaszünetet tartott. Hatalmas elismerését mutatja, hogy részvéttáviratot küldtek Sándor János belügy, Hazai Samu honvédelmi, Darányi Ignác földművelési miniszterek, Bárczy István budapesti, Fekete-Nagy kolozsvári, Broly pozsonyi polgármester, Ráday Gedeon Pest megyei főispán és nagyon sokan mások. A törvényhatóság június 29-én jegyzőkönyvbe iktatta emlékét és a Vásári utcát róla nevezte el.

Évtizedek múltak el azóta, s távoli időknek értékpróbáló tükrében immár tisztultabb formában tekinthetünk iskolánk névadójának életművére. Így hittel állíthatjuk: Kada Elek a "Magyar Ugar" elleni harc kiemelkedő alakja volt, korabeli fejlődésünknek magyarországi élharcosa, aki jelentős mértékben hozzájárult az ország és a város pozitív képének kialakításához; személyében jelképezi a fejlődést. Emléke a mai újrakezdésnél erőt, bátorítást nyújthat számunkra.